2013. augusztus 25., vasárnap

II.évad 8.fejezet


                                         Egy sírós nap
 Óvatosan nyitottam ki a szemeim, majd hunyorogva néztem körül hol vagyok, mert a nap élesen sütött be az ablak üvegén. Ahogy felmértem a dolgokat, rájöttem, hogy Niall szobájában vagyok. A fejembe hirtelen szöktek a tegnap emlékei, amik miatt a szememből patakként folytak könnyek. Gyorsan kimásztam az ágyból és berohantam a fürdőbe, ahol kétségbeesetten kezdtem keresni a nadrágomat, ugyanis abban maradt a bátyám levele. Azonnal letérdeltem a szennyes tartó elé, aminek azonnal letéptem  tetejét és eszeveszett kutatásba kezdtem. Szerencsére majdnem legfölül volt, ezért könnyű volt megtalálni. A hátsó zsebéből kiszedtem a papír fecnit és gondosan a kezembe gyűrtem, majd visszamentem a szobába és halkan résnyire nyitottam az ajtót. Mivel senki nem volt a folyosón ezért halkan lépdeltem át a szobámba, majd az asztalomra raktam a lapot. Felöltöztem, ami egy világoskék szaggatott csőfarmerből, hozzá egy egyszerű világos rózsaszín trikóból és egy barackvirág színű kardigánból állt. A lábamra húztam a fehér converse cipőm, majd elővettem a nagyon rég használt gördeszkám. Még így 25 évesen is kedvem támadt deszkázni. Átmentem a fürdőbe, ahol feltettem egy leheletnyi sminket, majd kifésültem a hajam, ami eléggé begöndörödött mostanság, ezért ma sem volt másképp. Visszamentem a deszkámért és óvatosan lementem a lépcsőn, hogy senki se vegyen észre, majd kirohantam a házból. Leraktam a deszkám, majd elindultam, de fogalmam sincs, hogy merre csak egyenesen. Teljesen kikészültem ettől a dologtól nem tudom mi tévő legyek! Hisz, akkor ezek szerint már nincs senkim! Elvesztettem azokat az embereket, akik borzalmasan fontosak számomra. Hisz az apám, az anyám és most a testvérem... Kezdem azt hinni, hogy számomra ez a sors lett megírva, hogy egyedül haljak meg, hogy senki se szeressen... A szememet könnyfátyol takarta el, ami miatt muszáj volt megállnom és az ég felé nézni, hogy ne gördüljenek le az arcomon. Miután egy picit lenyugodtam, körülnéztem, hogy hol vagyok, így megláthattam az út másik oldalán lévő gördeszka parkot, ahol alig volt egy két ember. Gyors átmentem az úton és a park felé igyekeztem. Mikor odaértem, rendesen körülnéztem, így megláthattam a sok pályát, ahol deszkázni lehet. Ledobtam magam elé a fadarabot, majd ráálltam és elkezdtem előre menni. Csináltam néhány trükköt, hogy a gondolataim ne a pocsék életem körül forogjanak, ami miatt néhányan meg is néztek. Amint ráuntam a deszkázásra, inkább ráültem és az aszfalton lévő kavicsokat piszkáltam, miközben egy két könnycsepp lefolyt az arcomon. Nem érdekelt, hogy elmossa a sminkem, csak az foglalkoztatott, hogy kiadjam magamból az érzéseim. Egyre több könny csordogált le a pofimon, így a kezemmel megpróbáltam letörölni, de szerintem csak még jobban szétkentem a szempillaspirálom. Szerencsére a hajam eltakarta mindkét oldalról a fejemet, ezért senki sem láthatta, hogy mennyire szarul nézek ki. Hirtelen rám tört az évek folyamán történt dolgok, ami miatt a sírásom egyre jobban erősödött és már a levegőt is nehezen vettem. Egész testem remegett a bőgéstől, míg arcom tiszta könny volt és smink maszat, ami a kezemre is igaz volt. A vállamon hirtelen egy meleg kezet éreztem, ami miatt fejem egyből odakaptam és megláttam ki az, aki megzavart a sírásom közepette.
- Gyere, hazaviszlek. - mondta kedvesen és segített felállni, majd a deszkám felkapta és az egyik kezében fogta, míg a másikkal nekem segített a járásban, azzal, hogy karját átlendítette a vállamon és megtartott. Sírásom nem csillapult, inkább csak egyre erősebb és erősebb lett. Elvitt a kocsijáig, amibe segített beülni, majd ő is bepattant és elindultunk. - Ne sírj! Nem lesz semmi baj! Minden rendbe jön! - mosolygott kedvesen, miközben biztatóan megszorította az egyik kezem. Csak csöndben bólintottam egyet és az ablakon néztem ki, ahol csak elhusanó házak látszódtak. A könnyek még mindig csordogáltak lefele, de én csak csöndben magam elé néztem és nem gondolkoztam semmin, csak nézelődtem. Amint leparkolt ő kiszállt, míg én csak ültem, egyszerűen nem bírtam megmozdulni. Végül erőt vettem magamon és kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam és becsuktam. Komótosan elsétáltam a bejárati ajtóhoz, amit a hazahozóm készségesen kinyitott előttem, így szabad utat nyertem befelé. Egyet bólintottam neki, ezzel megköszönve, hogy segített rajtam, majd felfelé vettem az irányt és bementem a szobámba, ahol ruhástul, cipőstül befeküdtem az ágyba és a takarót szorosan magamra húztam. Az ajtómon hirtelen kopogtattak, de nem bírtam megszólalni, ezért gondoltam, ha fontos, akkor benyit, ha meg nem, akkor nem. Végül az ajtó kinyitódott és Harry dugta be a fejét rajta.
- Ha valami kell, akkor csak szólj és én ugrok. – vigyorgott rám, ami miatt egy halvány mosoly bujkált a szám sarkában. Megfordult és kiakart menni, de megerőltettem a hangszálaim és elég rekedtes hangon kinyögtem pár szót.
- Harry! Kérlek maradj… - suttogtam, mire megfordult és becsukta az ajtót, majd leült az ágyam szélére. A kezem nyújtottam felé, amit készségesen megfogott, ezért behúztam magam mellé és elfeküdt mellettem. A mellkasára raktam a fejem, amit nem ellenzett, mert elkezdte a hajamat simogatni. – Köszönöm, hogy hazahoztál. – suttogtam, miközben tekintetem rá emeltem.
- Bármikor Lisi. Hisz már a húgom vagy, és a testvérek összetartanak. – mosolygott rám, mi miatt pár könnycsepp kigördült és egyenesen a pólójára csöppent. – Szeretlek hugi! – morogta, miközben belepuszilt a hajamba.
- Szeretlek bátyus! – mosolyogtam. Szemeim lehunytam és próbáltam elaludni, miközben Harry dúdolt nekem.

„- Josh hol vagy? – kiáltottam a semmibe, ugyanis csak bátyám suttogását hallottam, de mást nem és nem látok semmit sem, ugyanis korom sötét volt. – Josh! – sikítottam szinte, nem tudtam mit tegyek és azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Könnyeim pataként eredtek meg, miközben a földre rogytam és beletúrtam hajamba, mire egy pislákoló fényt pillantottam meg, ahonnan egy férfi alak közeledett felém. Azonnal felálltam és felé kezdtem rohanni, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy ő az, a nyakába ugrottam és úgy sírtam tovább. – Mi történt veled? Hova lettél? – hadartam el ezt a két kérdést, mire bátyám elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra. Szorosan magához ölelt, amit viszonoztam, majd elvált tőlem, ezért megláthattam a szemeiben a könnyeket, amik csillogtak. Egy hosszú puszit nyomott a homlokomra, majd elengedett és elkezdett hátrálni.
- Szeretlek! – kiáltotta jó hangosan, majd megfordult és elfutott.
- Josh! – kiáltottam után, miközben a szívem ketté hasadt és vérezni kezdett. – Josh! – sikítottam folyamatosan a nevét, miközben a mellkasomhoz kaptam a kezem és szorosan nyomtam a tenyerem hozzá. Borzalmasan fájt a szívem, szinte éreztem, amint lassan a szívburkom elszakadt, majd az izmok is kettéválnak. – Josh! – sikítottam fel, annyira hangosan amennyire csak tudtam.”

- Lisi ébredj! Lisi ébredj már fel! – hallottam meg valaki hangját, miközben gyengéden rázogattak. Óvatosan kinyitottam a szemeim és szembe találtam magam Niall kéken világító íriszeivel, amik engem kémleltek. Nem szólaltam meg, hanem azonnal magamhoz öleltem és szorítottam magamhoz, olyan erősen, amennyire csak tudtam.
- Kérlek, te ne hagyj el! Maradj velem!  - könyörögtem, miközben a többiekről tudomást sem vettem. – Ígérd meg, hogy nem hagysz el! – kérleltem kétségbeesetten.
- Ígérem, Lisi, ígérem! – szólalt meg határozottan, majd egy puszit nyomott az arcomra. – Mi történt? – kérdezte kétségbeesetten.
- Szeretlek! Nagyon szeretlek! Nagyon fontos vagy számomra! – hajtogattam folyamatosan a magamét, ügyet sem vetve az előbbi kérdésére.
- Srácok, kérlek, magunkra hagynátok? – kérdezte szerelmem, mire a többiek megértően bólintottak és kimentek. Niall leült mellém és az arcomat kezdte fürkészni, de én nem tudtam rá nézni. – Mi történt? – kérdezte kedvesen, mire a nadrágzsebemből előhúztam a levelet és az ő kezébe nyomtam, hogy olvassa el. Amíg falta a sorokat, addig én csöndben ültem és piszkáltam a cipőmet, ugyanis azzal együtt feküdtem be az ágyba. Miután elolvasta csendesen letette a papírt az éjjeli szekrényre, majd elfeküdt az ágyon, engem is magával húzva. A mellkasára vont, és dúdolni kezdett, miközben egyik kezén az ujjait összekulcsolta az enyéimmel, míg a másikkal a hátamat simogatta. Megmosolyogtatott cselekedete, majd közel hajoltam az arcához és megcsókoltam. Készségesen visszacsókolt, majd elváltunk, így én mellé feküdtem vele szembe. Csak egymást néztük, nem beszéltünk és nem csináltunk semmit, csak a másikat csodáltuk.
- Szeretnél róla beszélni? – kérdezte halkan és kedvesen, mire megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem.
- Feltehetek egy kérdést? – kérdeztem bátortalanul, miközben az alsó ajkamat harapdáltam és a mélykék szemébe néztem. Mosolyogva bólintott, ezért erőt vettem magamon és kifújtam a levegőt. – Te szeretnél, majd egy gyereket…tőlem? – kérdeztem óvatosan, mire megforgatta a szemeit és vigyorogva megszólalt.
- Persze, hogy szeretnék! Hisz te vagy a világ legjobb nője. Csodálatos vagy és nagyon szeretlek! Ez milyen kérdés már? – mondta nevetve, ami miatt felkuncogtam, majd elgondolkoztam a mondatokon, amiket kiejtett az ajkain.
- Csodálatosnak tartasz? – kérdeztem meghatva, mire közelebb hajolt és az íriszeivel engem figyelt.
- Igen. Te vagy a legcsodálatosabb nő a világon! – suttogta, majd megcsókolt, amit én szívesen viszonoztam. Hirtelen elváltam és azonnal felkeltem, majd berohantam a fürdőbe és a wc elé térdeltem, majd kiadtam magamból a tegnapi vacsit. Niall azonnal utánam sietett és hátrafogta a hajam, miközben a hátamat simogatta. Miután kiadtam magamból mindent lehúztam és felálltam, majd megfogtam a fogkefém, amire borzalmasan sok fogkrémet nyomtam és elkezdtem sikálni a fogam és a nyelvem, hogy a hányás minden íze eltűnjön. Miután teljesen tiszta lett a szám elgondolkoztam.
- Hanyadika van? – kérdeztem idegesen, mire Niall előkapta a telefonját és megnézte.
- Elseje. Miért? Valami baj van? – szólalt meg érdeklődve, mire a hasamhoz kaptam és végigsimítottam rajta.
- A menzeszem nem jött meg. – suttogtam, miközben a szemébe néztem. – Lehet terhes vagyok...

7 megjegyzés:

  1. Kövit gyorsan :) Bár én figyelnék Lisi kislányára mert már rég nem említetted

    VálaszTörlés
  2. Kedves Rebeka.
    Szép vagy mondhatom. Itt.félbe hagyni? Mikor tudod, hogy virrasztok az Mtv miatt... na kösz... siess a kövivel, mert imádtam!
    Xoxo Réka

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó!! de ha most terhes akkor az csak Zayntől lehet mert ha Nailltől lenne az csak később mutatkozna..de remélem hamar hozol majd kovi részt mert nagyon imádom a blogod!!!!xox :)))

    VálaszTörlés
  4. Mikor jön kövi?

    VálaszTörlés
  5. nagyon ügyes vagy csak így tovább és kövit gyorsan!! :D

    VálaszTörlés
  6. Mikor jön a kövi?:o
    Nagyon-nagyon megszerettem/megszerettetted velem ezt a blogot és szeretném (és szerintem nem csak én) , hogyha nem itt lenne vége. Merthát ez a rész!:o Az írásod!:o Ez az egész blog!:o FANTASZTIKUS!!!!*.* Nagyon siess vele!:))
    üdv: Zsú c:

    VálaszTörlés