Novella~Már megint te?!

Kedves Olvasóim!
Tudom most sem részt hoztam, de kijelenthetem, hogy angolból sikeresen levizsgáztam!:) Ismételten egy novellát hoztam, de ígérem ezután már rész fog jönni! Még nem tudom mikor lesz kész, de sietek, ahogyan csak tudok!
Jó olvasást! Komizzatok!
Xx RR
     
                                    Már megint te?!

Egy lány kinek élete teljesen felfordul. Ez lennék én Jessica Miller, de jobban szeretem, ha csak Jess-nek szólítanak, 23 éves vagyok. Barátnőmmel, Hannaval lakok egy albérletben itt Londonban.
 
Mint minden reggel, ma is a kedvenc kávézómban kezdtem a napot, hogy elmenjek a szokásos fekete kávémért. Kifizettem a pultos lánynak, majd megfordultam és elindultam, de valaki belém jött, így "sikeresen" magamra öntöttem az egészet. Végignéztem magamon és egy nagy barna foltot láttam meg a barackvirág színű trikómon. Teljesen kiakadtam, mert ez volt a kedvenc fölsőm.
- Nem tudnál odafigyelni?! Most nézd meg mit csináltál! Így hogy menjek állásinterjúra?! - ordítottam le a fiút, úgy hogy a trikómat néztem, majd felpillantottam rá, de igéző szemeitől lehalkultam és elhallgattam.
- Én...én...én...én... - dadogott össze vissza és a tarkójához kapott ami mosolyra húzta a számat.
- Igen? Hallgatlak.- kérdeztem kíváncsian.
- Én...én...én...
- Ezt már mondtad. - mondtam nevetve. Nem értem mi van velem, hiszen az előbb még haragudtam,meg ordibáltam,most meg nevetek. Teljesen megzakkantam.
- Szóval sajnálom, véletlen volt. - szólalt meg, megbánással a hangjában.
- Most már mind egy, mert 1: így nem tudok állásinterjúra menni 2: úgy is lekésném, mert itt beszélek veled a helyett, hogy elmennék. - akadtam ki újra. Bevallom mostanában elég sok hangulatingadozásom van, de nem tudom mi lehet az oka.
- Tudok segíteni? - kérdezte kedvesen.
- Ugyan hogy?! Akkor tudnál, ha lenne nálad egy trikó és két perc múlva a város végébe vinnél, de ez képtelenség. - forgattam meg a kékes-zöld szemeim és a műanyag poharat amibe a kávém volt, azt egy mozdulattal a kukába dobtam. Mivel lekéstem az állásinterjút, így kiviharoztam a kávézóból és hazaindultam.
A kulcsot ledobtam a szekrényre és puffogva leültem a kanapéra, ahova Hanna mellém vetődött.
- Jess neked nem állásinterjún kéne lenned? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- De, csak valami idióta leöntött kávéval és az egész a fölsőmre ömlött és mivel nem tudott kinyögni egy értelmes mondatot, legalább egy tíz percig ott állhattam, ezért elkéstem, így nem mentem. - magyaráztam a történteket. Még mindig fortyogtam a dühtől, hogy valaki, hogy lehet ennyire béna, de jobban izgat az, hogy így megint kereshetek állást a neten. - A szobámba vagyok és bújom gépet, ha keresnél. - mondtam unottan, majd felálltam és feltrappoltam az emeletre, be a szobámba. Levettem a kávéfoltos fölsőm és átváltottam egy sárgára, majd az íróasztalomhoz ültem a laptopom elé.

-Másnap-

Egy újbóli állásinterjúra megyek, de előtte a szokásos kávémért igyekeztem. Szerencsére most semelyik hülye nem jött nekem, így épségben megmaradt a trikóm. A járdán mentem át mikor majdnem elütöttek. Egy fekete kocsi volt az, amiből egyből kiszállt a sofőr, miután majdnem elgázolt. Amint megláttam ki az, vettem egy mély levegőt, hogy ne ordibáljam le a fejét, annyira.
- Már megint te?! Te normális vagy?! Majdnem elütöttél te idióta! Eszednél vagy?! - akadtam ki elég rendesen.
- Én...én...én... - dadogott megint össze-vissza ami miatt felment bennem a pumpa. Ránéztem az órámra és teljesen kiakadtam.
- Miattad már megint lekéstem az állásinterjút! Hát köszi! -mondtam ironikusan, majd elviharoztam haza. Hanna megint kifaggatott, hogy mi történt, majd felmentem a szobámba és a netet bújtam állásért.

-Harmadnap-

És megint állásinterjúra megyek, mert az a gyökér miatt tönkrement a kedvenc fölsőm, majdnem elgázolt és lekéstem két állásinterjút. Ha ma is megjelenik én teljesen kikészülök. Ma sikeresen eljutottam az interjúra, így boldogan léptem be az épület bejáratán. El is felejtettem mondani, hogy gitározok és egy banda pont most keres gitárost, szóval megpróbálom, hátha megkapom az állást és akkor megvalósítom az egyik álmom, hogy egy bandába játszak. Bementem abba a szobába amit megadtak nekem az előtérbe és egy harmincas-negyvenes éveiben járó férfit láttam meg.
- Üdvözlöm, biztosan ön Jessica Miller. Én Paul Higgins vagyok. A fiúk is mindjárt megérkeznek. - mondta és a kezét nyújtotta amit én elfogadtam.
- Fiúk? - kérdeztem rá bizonytalanul.
- A banda ami a hirdetésben volt a One Direction. - mondta teljesen nyugodtan. Hogy One mi?
- One Direction? Azok meg kik? Bocsánat csak én mostanában nem nézek tévét és a rádiót is ritkán hallgatom. - magyarázkodtam egyből, mert nem akarom, hogy hülyének nézzen.
- A One Direction öt fiúból áll akik 2010-ben az X-Faktorban harmadik helyezést értek el és azóta folyamatosan a csúcsra törnek. A világon mindenhol vannak rajongóik, de nem minden hova tudnak eljutni a fiúk. - magyarázta, aminek csak a felét értettem meg, mert elgondolkoztam. Mindig így van, ezért általában megjárom, hogy nem figyelek de nem izgat. Amint befejezte a dumálást az ajtó nyílt és öt fiú lépett be rajta.
- Te?! - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Ismeritek egymást? - kérdezte egy fekete hajú fiú.
- Nem, csak hála ennek az idiótának, lekéstem két állásinterjút, leöntötte a kedvenc trikóm és majdnem elgázolt! - mondtam szúrós szemekkel nézve a kék szemű fiúra, aki miatt ez már a harmadik interjúm.
- Óóó akkor ő a kávés csaj? - kérdezte egy göndör hajú fiú pimasz vigyorral az arcán.
- A kávés csaj?! - akadtam ki újra, majd folytattam - Hogy mit mo... - nem bírtam befejezni, mert lecsapott ajkaimra. Mit ne mondjak nagyon jól csókolt! És őszintén megvallva tetszik ez a fiú. Ha jól hallom akkor a többiek elhagyták a szobát, minket magunkra hagyva. Visszacsókoltam, ezért kezem felcsúsztattam a tarkójára, majd a hajába, amit megmarkoltam, ezért egy férfias nyögés hagyta el a száját. Belemarkolt a fenekembe, ami miatt a lábaim a dereka köré csavartam, a csókunkat nem megszakítva. Nekidőltünk a falnak és úgy folytattuk csókcsatánk. Egy picit elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni, amik a vágytól csillogtak.
- Jess vagyok. - mondtam vigyorogva.
- Louis. - neki is felfelé görbültek az ajkai, amire egy szájra puszit nyomtam.