II.évad 2.fejezet

Kedves olvasók! Tudom rövid és összecsapott lett, de lényeg kivehető belőle. Sajnálom! Azért remélem kapok pár komit! Következő rész: Szigorúan 4 komment után! Xx Rebeka

                                      Az igazi apja...

*Elisabeth szemszöge*

Pár napja volt a beszélgetésünk vagy inkább a veszekedésünk Zaynnel. Azóta sem javult a helyzet, még mindig nem bízik bennem. Szerencsére már eljutottunk odáig, hogy köszön vagy vált velem pár szót, de semmi több. Legalább haladunk.
- Lisi? - lebegtette meg a kezét a fejem előtt Harry. Megráztam a fejem, majd tekintetem Hazzra vezettem.
- Hmm?
- Arról beszélgettünk, hogy mi lenne, ha egyik nap elmennénk a vidámparkba és hozhatnád Lia-t. - magyarázta mosolyogva Hazza. Heves bólogatásba kezdtem, majd megbeszéltük, hogy mikor megyünk. Végül eldöntöttük, hogy holnap menjünk.
- Anya, anya játszótérre akarok menni! - hisztizett az éppen befutó Logan Barbinak. Harrynek és barátnőmnek a kisfia Logan. Nagyon tündéri kisfiú, aki őszintén szólva egyáltalán nem hasonlít Stylesra. Megbeszéltük a barátnőmmel, hogy kivisszük Emilyt és a kisfiút a játszótérre, ezért felvettük a cipőinket és elindultunk.
- Sziasztok fiúk! - köszöntünk integetve a többieknek. Elindultunk az utcán miközben a kicsik előre rohantak, de csak annyira, hogy lássuk őket. Amint kiértünk a játékokhoz, én és barátnőm leültünk egy padra és onnan figyeltük a gyerekeinket.
- Amúgy nem úgy volt, hogy neked nem lehet gyereked? - kérdezte kedvesen Barbi.
- Na ja! Kb azután, hogy szakítottam Niallel, kiderült, hogy a leleteim felcserélődtek egy másik Elisabeth-tel. Persze az orvos azonnal bocsánatkérésbe kezdett és nem tudta, hogy hogyan történhetett. Miután összejöttem Willel, egy év után megszületett a kislányunk. Pár hónapra rá összeházasodtunk. - mosolyogtam, miközben visszaemlékeztem a régi szép emlékekre. - Lia egy csoda. - suttogtam magam elé, miközben a kislányomat néztem amint az egyik mászókát mássza meg. - Amúgy bocsi, hogy ezt mondom, de Logan egyáltalán nem hasonlít Harryre. - magyaráztam összehúzott szemöldökkel.
- Hát...izé....pedig az övé! - habogott össze-vissza Barbi.
- Nem Harryé? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Hát ezt meg honnan veszed? - kérdezte gyanúsan.
- Onnan, hogy borzalmasan hazudsz! - rántottam vállat vigyorogva. - Szóval ki az apja? - kérdeztem kedvesen. Miután elmondta, hogy ki az összehasonlítottam a kisfiúval. - Harry tudja? - kérdeztem, mire megrázta a fejét. - És az igazi apja? - szólaltam meg pár másodperc után.
- Ühümm. - bólintott, mire azonnal rákaptam a tekintetem.
- Mond csak el az egész sztorit. - szólaltam meg kedvesen, de határozottan.
- Hát egyszer mikor csak én meg Ő voltunk a lakásban, mert ti elmentetek kaját hozni, akkor ugye csak nem ülhettünk csendben, ezért elkezdtünk beszélgetni és egyre jobban megkedveltük egymást, annyira, hogy....izé....hát a végén csókolóztunk. Tudtuk, hogy rossz amit csinálunk, de nagyon élveztük mindketten. Ezután az eset után elkezdtünk randizgatni titokban, majd egyik nap egy mesés randi után túlzásba vittük azt hogy tetszünk egymásnak és lefeküdtünk. - mesélte Barbi. Hát...hű! Nem gondoltam volna, hogy mindketten elrontjuk a kapcsolatunkat, de ezek szerint túlzottan is legjobb barátnők vagyunk.
- De csináltatok apasági vizsgálatot?
- Nem. - rázta a fejét barátnőm. - Fölösleges. Elég ránézni a gyerekre! Tiszta apja. - suttogta maga elé.
- De muszáj lesz elmondani az igazat. - öleltem magamhoz, amit viszonzott.
- Tudom. De nem tudom hogy csináljam. Hisz Harryt nem akarom megbántani, mert egy nagyon kedves és romantikus fiú. Nem ezt érdemli. - magyarázta fájdalommal a szemében barátnőm.
- Viszont azt megérdemli, hogy megtudja az igazságot. - bátorítottam, hogy bevallja tettét. - Tudom milyen érzés. Viszont az nem könnyít a helyzeten, hogy öt éve történt minden és hogy azóta hazugságban él. Az apjának sem lehet egyszerű. - magyaráztam tovább.
- Ami Őt illeti... - kezdte, mire azonnal rákaptam a tekintetem. - Titokban még mindig szerelmeskedünk. Szeretjük egymást... Igazából Harry iránt már nem érzek semmit. - vallotta be. - Lisi? - kérdezte pár perc csönd után.
- Éppen feldolgozom ezt a sok információt. - magyaráztam halkan.
- És mi van közted és Niall között? - kérdezte kedvesen.
- Semmi! - vágtam rá gyorsan. Gyanút fogott, majd kiharcolta, hogy elmeséljek neki mindent. Elmondtam mindent attól a naptól kezdve, amikor végeztem Niallel, máig.
- Komolyan nem haragszik rád? - hitetlenkedett Barbi. Megráztam a fejem, majd szememmel kislányomat kerestem. Éppen a füvön kergetőztek Logannel, mikor hirtelen elesett. Egyből felpattantam a padról és odafutottam a földön ülő Lia-hoz, akinek a szemeiből patakként folytak a könnyei.
- Kicsim semmi baj! - szólaltam meg gyengéden és mosolyogva. - Csak elestél. - mondtam miközben egy zsepivel letöröltem a térdéről lecsorgó vért, majd felvettem a kezeim közé és intettem Barbinak, hogy menjünk haza. Az út gyorsan eltelt, miközben Emilyt simogattam, hogy megnyugodjon. Sírása csillapodott, mikor beléptünk a fiúk ajtaján. Bevittem a konyhába, ahol leültettem a pultra, majd lefertőtlenítettem a sebet és leragasztottam egy ragtapasszal. Megpusziltam a horzsolást, majd kislányom arcát kezdtem fürkészni.
- Most már jobb? - kérdeztem kedvesen, majd egy puszit hintettem homlokára. Mosolyogva heves bólogatásba kezdett.
- Sziasztok csajok! Hogy-hogy már is itthon? - jött be a konyhába vigyorogva Niall.
- Lia elesett. - válaszoltam, mire a szöszi odament a kislányomhoz és elkezdte csikizni, mire Emily hangos nevetésbe tört ki. Hagytam had nevetgéljenek inkább a nappali felé vettem az irányt, ahonnan hangok szűrődtek ki. Amint meghallottam miről beszélgetnek, nem mentem be, hanem hallgatózni kezdtem.
- Szerintetek Lisi és Niall mikor jönnek újra össze? - hallottam meg Louis hangját.
- Szerintem nem fognak összejönni. - szólalt meg Zayn.
- Miért? - szállt be a beszélgetésbe Hazza. Te jó ég ezeknek nincs jobb témájuk?!
- Mert Lisi egy egyedülálló anyuka, aki méghozzá özvegy is. Kizártnak tartom, hogy újra fellobbanna a tűz. - magyarázta Liam.
- Na majd meglátjuk! - szólalt meg egyszerre a Larry páros. Elkezdtem befelé menni, majd adtam a hülyét, mint aki nem hallott semmit.
- Mit láttok majd meg? - kérdeztem mosolyogva.
- Hogy ki fog nyerni a fociban. - szólalt meg Harry egy nem is olyan rossz hazugsággal.
- Ja amúgy Louis, Harry. Álmodozzatok csak. - utaltam az előbb történt beszélgetésre.
- He? - kérdezte Tommo.
- Liam szavaival élve: Hogy újra fellobban a tűz köztem és Niall között. - magyaráztam mosolyogva.
- Vagyis te hallgatóztál. - vigyorgott Payne.
- Nem. - ráztam meg a fejem határozottan. - Na jó, talán egy kicsit. - kuncogtam fel egy picit. - Barbi hol van? - kérdeztem a fejemet jobbra-balra ingatva.
- Fent van. - mutatott a lépcső felé Louis. Bólintottam, majd felálltam és felmentem az emeletre. Harry szobájában találtam meg, ahol éppen Logant öltöztette pizsibe.
- El kell mondanod. - mondtam miután nekidőltem az ajtófélfának.
- Rám hoztad a frászt! - kapott a szívéhez barátnőm. - Tudom. - suttogta maga elé. - Jó éjt kicsim! - mondta miközben betakarta kisfiát és egy puszit adott neki, majd kijöttünk a szobából. - De mikor? - nézett rám segítségkérően.
- Most. - jelentettem ki határozottan. - Figyelj ott leszek segíteni ha akarod, de még ma el kell mondanod. - szólaltam meg kedvesebben.
- Nem. Egyedül kell, hogy elmondjam. - mondta határozatlanul Barbi. Lementünk a lépcsőn, majd be a nappaliba. - Harry gyere beszélnünk kell. - jelentette ki barátnőm, mire Hazza felállt és felment vele együtt.

*Barbara szemszöge*

- Mi a baj kincsem? - kérdezte Harry miközben egy tincset kisöpört az arcomról. Leültünk mindketten az ágyra, majd vettem egy hatalmas levegőt és belekezdtem.
- Harry...kimondom kerek-perec....Logan nem tőled van. Nem a te gyereked.....és hát már nem érzem azt a szikrát közöttünk. A tűz.....nincs már meg.....sajnálom! - suttogtam, miközben a szemébe néztem, amiben fájdalom csillogott.
- Így már érthető miért nem hasonlít rám....ezt nem bírtad volna hamarabb elmondani? Mondjuk úgy öt évvel hamarabb?? - akadt ki. Üvöltött velem, amit teljesen jogosan megérdemlek. Vett egy mély levegőt, majd felállt és elkezdett járkálni a szobában. - Jó rendben. Értem én.... Nem haragszok rád hisz én sem mertem volna elmondani a te helyedben. Akkor annyit mondj meg, hogy ki az apja? - szólalt meg nyugodtan.
- Komolyan nem haragszol rám? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem nem haragszok rád. Csak csalódott vagyok. De ennek a kapcsolatnak vége. Na de ki az apja? - kérdezte sürgetve.
- Nem akarom elmondani....
- Kérlek! Ennyi jár nekem! - indokolt Hazza.
- Rendben.....De ne legyél mérges rá.....Szóval Logan apja.....Liam.... - suttogtam. Harrynek kikerekedett a szeme és azonnal kiviharzott a szobából. Utána rohantam, de már késő volt.

*Elisabeth szemszöge*

Éppen beszélgettünk a többiekkel, mikor Harry gyors tempóban közeledett felénk, majd megállt Liam előtt és adott neki egy bal öklöst.
- Áúú! - szisszent fel Hazza, majd az ökléhez kapott. Niall, Louis és Zayn azonnal Styles elé álltak, míg én Payne-hez mentem. Gyors berohantam a konyhába, majd a fagyasztóból elővettem egy zacskó fagyasztott zöldséget és visszamentem. A jéghideg ételt óvatosan Li arcához nyomtam, majd tartottam neki.
- Ezt meg mi a francért kaptam? - rivallt rá Harryre.
- Mert megfektetted az exbarátnőm! - mondta nyugodtan Hazza.
- Liam? Ne röhögtess! - nevetett fel Louis.
- Ez nem vicc - szólalt meg az éppen most érkezett Barbi.
- Komolyan? Mi történt? - kérdezte Zayn. Mind leültünk, majd Liam és Barbi elmesélték a történetüket.
- Akkor Logan Liam fia? - kérdezte Louis.
- Ja. Amúgy hol van Lia? - szólaltam meg körbenézve.
- Lefektettem aludni. - mosolygott Niall. Ahogy rám mosolygott.... Az az ellenállhatatlan és szexi mosoly egyben.....Te jó ég Lisi miket gondolsz te?!
- Lisi jól vagy? - kérdezte kedvesen Zayn.
- Valami olyanra gondolt amire nem szabadna, aztán pedig szidta magát belülről. - válaszolt helyettem Barbi.
- Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Sokszor csináltál már ilyet. Sőt még azt is tudom mire gondoltál! - vigyorgott rám. Odamentem hozzá, majd mutattam, hogy súgja meg. - Arra hogy Niallnek milyen szexi a mosolya. - suttogta. Nekem kikerekedett a szemem, majd visszaültem a helyemre.
- Ezt senkinek! - mutattam rá fenyegetően. Bólintott, de ez amolyan "majd-később-valakinek-úgy-is-elmondom" bólintás volt. Rosszallóan megráztam a fejem, majd megszólaltam. - Lefekszek aludni. Jó éjszakát! - intettem a  többieknek, majd felmentem az emeletre. Gyors lefürödtem, majd felvettem a pizsim és befeküdtem a kislányom mellé.