II.évad 3.fejezet

Édeskéim! Tudom, hogy nagyon régen hoztam részt, de egyszerűen nincs időm semmire. Remélem meg tudtok nekem bocsájtani! Tudom jól, hogy nem a legjobb rész amit hoztam, de csak ennyit tudtam összehozni... Viszont az előző részhez kapott kommentek...Hát HŰŰŰŰ!!! Nagyon köszönöm szépen!!! Nem tudjátok elhinni, hogy mennyire boldog vagyok!!! A vége egy kicsit érdekes, de amúgy elég lapos rész lett. Azért remélem kapok pár komit:) Következő rész: szigorúan 4 komment után! Xx Rebeka

                               Táncolj velem!

*Barbara szemszöge*

 
Mivel Harryvel vége, ezért nem volt hol aludnom, így kockáztattam. Az ajtaján kopogtattam, majd egy "Szabad" után benyitottam. Liam az ágyán feküdt és éppen telefonozott, de amint meglátott letette a mobilját az éjjeliszekrényre.
- Szia. - köszöntem suttogva egy mosollyal az arcomon. - Jobban vagy? - utaltam a Harry által keletkezett sérülésére.
- Úgy ahogy. - húzta el a száját. Felém nyújtotta kezét, mire az övéhez képest kicsi kezemet beletemettem az övébe, így lassan húzni kezdett maga felé, míg én engedtem neki. Lehúzott magához, majd egy csókban forrtunk össze. Szemeim hirtelen kipattantak, majd eltoltam magamtól egy picit.
- Ezt nem kéne...Még csak most szakítottunk Harryvel... - suttogtam a szemébe nézve. Egyetértően bólintott, majd befektetett maga mellé és hátulról átkarolt. Kiskifli-nagykifli formában feküdtünk és hallgattuk a csendet, miközben ujjaink össze voltak kulcsolva és testünk szorosan egymáséhoz simult. - Ezt hogy magyarázzam el Logannek? - kérdeztem alig hallhatóan.
- Nem tudom...de ígérem, segíteni fogok! - mondta, majd egy puszit nyomott a hajamba. - Jó éjszakát! - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg. Reméltem, hogy nem veszi észre a reakciómat, de sajnos igen, ezért egy kicsit felkuncogott.
- Nem ér kinevetni! - mondtam, miközben felnevettem és felé fordultam, majd kinyújtottam a nyelvem, de nem kellett volna, mert Liam megfogta. - Enyged el! - motyogtam, miközben még mindig a nyelvemet fogta, míg a másik a kezével a karjaimat fogta le. Felnevettem, mire a fiú is követte példámat, majd végre elengedett. Egymás szemébe néztünk, mire mindketten gyorsan közeledtünk a másikhoz, majd heves csókban forrtunk össze. A nyelveink vadul táncoltak egymással, majd óvatosan eldöntött az ágyon.

 
*Elisabeth szemszöge*

 
Reggel arra ébredtem, hogy valaki puszilgatja az arcom. Elmosolyodtam, majd egy picit felnevettem és kinyitottam a szemeim. Kislányom mosolygós arcával találtam szembe magam, amin fel kellett nevetnem.
- Jó reggelt anyu! - vigyorogta, majd megölelt. Lia mindig is bújós volt, szereti, ha valaki átöleli és simogatja. Olyan, mint én. Ezeket a tulajdonságokat leginkább tőlem örökölte. Will inkább szerette a szeretteit elkényeztetni. Mindig is odafigyelt másokra, ami megvan a lányunkban is. Visszagondolva a szép emlékekre könnyek szöktek a szemembe, amiket próbáltam elrejteni, hogy ne sírjam el magam a lányom előtt. - Anyu mi a baj? - kérdezte aggodalommal a hangjában, miközben kicsiny kezeit az arcomra helyezte és simogatni kezdett. - Apu? - kérdezte suttogva, mire bólintottam egyet. Magamhoz húztam és szorosan öleltem.
- Annyira szeretlek! - suttogtam a hajába. Felnevetett édes kis csilingelő hangján, majd egy puszit nyomott az arcomra és kiment ezzel a mondattal: "Megyek, mert játékidő van Louis bácsival!". Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, majd azonnal eltűnt, mert újra eszembe jutott Will. Világos barna haja, ami mindig fel volt zselézve, barna szemei, amik mindig vadul csillogtak, mosolya, ami egy Colgate reklámba illene és a személyisége, ami mindig elvarázsolt. William mindig figyelmes, kedves és aranyos volt, mindig mindenkire odafigyelt, hogy a szerettei mindig csak a legjobbakat kaphassák. Engem is elkényeztetett figyelmességével, udvariasságával, kedvességével. Sosem felejtem el Őt. Talán Ő volt az igazi, talán nem....de szerintem, ahogyan az érzelmeim elárulják, Ő volt az igazi. Mindig is szerettem és még mindig szeretem! Éreztem, hogy szeret, bármit megtett volna értem, csak, hogy boldognak láthasson, hogy ne legyek szomorú, hogy mindig meglegyen mindenem. Visszagondolva a gyönyörű, szép emlékekre, könnyek szöktek a szemembe, amik lefolytak végig az arcomon, majd a takaróra cseppentek. Hátradőltem az ágyban és az oldalamra feküdtem összekuporodva, majd úgy sírdogáltam tovább. Szinte már bőgtem a hiányától, de ez ellen senki nem tud tenni semmit. A szívem meghasad, ha csak rá gondolok. A sírás kimerített, emiatt szemeim lecsukódtak és mély álomba zuhantam.
"- Will van egy hírem. Nem tudom, hogy számodra jó-e vagy nem, de majd úgy is kiderül. - motyogtam zavartan, miközben a körmömön lévő körömlakkot kapargattam. Szerelmem két kezét az arcomra rakta, majd felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen. Bátorítóan rám nézett, mire vettem egy hatalmas levegőt és becsuktam a szemeim, majd kimondtam. - Terhes vagyok. - jobb szemem résnyire kinyitottam, hogy megnézzem Will mit reagál. Szerelmem úgy vigyorgott, mint a tejbetök, amiért megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, majd mindkét szemem kinyitottam és mosolyogtam. - Akkor örülsz? - kérdeztem félénken.
- Már mért ne örülnék? - kérdezte vigyorogva. Magához ölelt, majd felemelt és megpörgetett a levegőben. - Annyira boldog vagyok!"

 
*Niall szemszöge*

 
Mindenki a nappaliban volt, kivéve Lisi és én, mert én éppen a konyhában keresek valami kaját, Lisi, pedig fent van az emeleten. Hirtelen sikítást hallottam meg fentről, ezért egyből felrohantam. Bementem a szobámba, mert onnan jött a hang, majd az ágyon alvó lányhoz siettem, aki görcsösen szorította a takarót, sírt és sikított. Elkezdtem gyengéden rázogatni, hogy felébredjen, ami bevált, ugyanis pár másodperc múlva kinyitotta szemeit. Azonnal átölelt, majd a fejét a nyakamba fúrta és úgy zokogott tovább. Átkaroltam a derekánál, majd simogatni kezdtem, hogy lenyugodjon.
- Tssss... - suttogtam nyugtatásként, amitől egy picit lehiggadt. - Ez csak egy álom. - suttogtam kedvesen, miközben tovább simogattam. Elhúzódott tőlem, majd felkelt az ágyról és bement a fürdőbe. Pont mikor becsukta az ajtót, a többiek -kivéve Liam és Barbi- akkor jelentek meg a szobában.
- Mi történt? - kérdezte aggodalmasan Zayn.
- Sikítást hallottam így feljöttem. Lisi sírt és sikított álmában, mire felébresztettem és nyugtatni kezdtem. Mikor mondtam, hogy ez csak egy álom volt, hirtelen abbahagyta a sírást és elhúzódott tőlem, majd bement a fürdőbe. - magyaráztam értetlenül. - Valami rosszat mondtam? - kérdeztem a többiekre nézve kétségbeesetten.
- Nem. - dünnyögte a Louis kezei közt lévő kislány. Mind rá kaptuk a tekintetünk és érdeklődve figyeltük. Felnevetett mivel zavarba hoztuk azzal, hogy mind egyszerre néztük. Nem mondott semmi mást, ezért a fiúk levitték a nappaliba, hogy tovább játszanak a kicsi lánnyal. Amint a fiúk kimentek Liaval, akkor jött vissza Lisi. Leült mellém az ágyra, majd a kezét kezdte tördelni.
- Jól vagy? - kérdeztem kedvesen, de mégis aggodalmasan. Hevesen megrázta a fejét, majd tekintetét rám emelte és mélyen egymás szemébe néztünk.
- Segítesz? - szólalt meg segítségkérően.
- Persze, de miben?
- Abban, hogy kiszeressek belőle. Hogy kiszeressek Willből. Mert ha nem, akkor én tönkre fogok menni. - magyarázta hevesen. Nem tudom, hogy hogyan értette. Úgy hogy segítsek neki abban, hogy újra belém szeressen vagy, hogy segítsek neki beleszeretni valaki másba? - Menjünk el bulizni! - kiáltott fel mosolyogva. Ezek szerint a az utóbbira... - Szólsz a srácoknak? - kérdezte mosolyogva. - Buli előtt Liat beadjuk a nagyszülőkhöz. - magyarázta tovább miközben a szekrényében keresgélt valami ruhát. Azért kicsit csalódott vagyok, hogy nem rám gondolt, de hisz mit vártam? Elhagyott, szóval ez azt jelenti, hogy irántam nem érez már semmit.... De akkor mit csináljak? Kéne nekem is egy barátnő, aki elfeledteti Lisit. Komótosan felálltam az ágyról, majd lementem a nappaliba, ahol a többiek voltak.
- Megyünk bulizni. - mondtam unottan, mire a srácok éljenezni kezdtek és felkiáltottak.
- De várj, akkor mi lesz Emilyvel és Logannel? - kérdezte Barbi.
- Lisi azt mondta, beadjátok a nagyszülőkhöz. - magyaráztam unottan, miközben levágtam magam a kanapéra. Mindenki felrohant készülődni, de csak ennyit hallottam az egészből, ugyanis én a tévét néztem.
- Enyém a fürdő! - kiáltotta fel Zayn.
- Enyém, Malik! - háborgott Harry. További üvöltözéseket is hallottam, majd egy hangos ajtócsapódást és Styles mérgelődését. Ezek szerint Zayn gyorsabb volt. Csak az én szobámhoz van fürdő, amiben épp Lisi készülődik, szóval nagy értelme nem lenne, ha most én is elkezdeném magam kicicomázni. Egy fél óra üldögélés után felsóhajtottam, majd felálltam a kanapéról és felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. Amint beléptem az ajtón, akkor jött ki a fürdőből Lisa egy törölközőbe csavarva, miközben a haját dobta hátra. Ez totál egy filmbe illő jelenet volt! A fejemben már beindult a fantáziám, nem tehetek róla, pasiból vagyok! Inkább nem is néztem rá, hanem egyből berohantam a fürdőbe. Levetettem magamról a ruhákat, majd beálltam a kabin alá és megengedtem a vizet. A víz átjárta minden egyes porcikám, ami ellazított, ami most nagyon jól esett. A gondolatok nem hagytak békén, folyamatosan egy valami kattogott az agyamban… Miért nem vagyok jó Lisinek? Én nem vagyok elég erős? Bátor? Jóképű? Kedves? Na jó ezt nem csinálhatom tovább, olyan vagyok, mint egy hisztis kisfiú aki nem kap meg valamit. Muszáj beszereznem egy csajt! Aki persze cseppet sem hasonlít Lisire… Hisz Ő a legjobb! Hosszú szőke haja, ami fénylik, kék szemei, amik vadul csillognak, vékony egyben tökéletes alakja, finom, puha ajkai, érintése, amitől megremeg az egész testem és a mosolya. A mosolya…az a legtökéletesebb mosoly, amit valaha láttam! Elég legyen Niall, nem ábrándozhatsz Lisiről! De hisz annyira szép, kedves, aranyos! – veszekedett bennem két hang, amik már az őrületbe kergetnek. Elzártam a csapot, majd kimásztam a kabinból, miközben egy törölközőt tekertem a derekam köré. Visszamentem a szobámba ahol már nem volt senki, így gyors felöltöztem és lementem a többiekhez, akik már csak rám vártak.
- Na végre! – mondta Harry, mire elmosolyodtam. Végignéztem a társaságon, de a tekintetem megakad egy valakin. Gyönyörű volt! Egy ruha volt rajta, aminek a derekától felfelé egyszerű fehér, féloldalas pántos volt, míg az alja párducmintás, a hátulja hosszabb, mint az eleje. Mind beültünk az autóba, majd elindultunk a szórakozóhelyre. Mellettem Liam és Zayn ült, akik inkább a hajukat igazgatták. Zayntől még oké, de Liam?? Ő mióta lett ilyen? Most mindenki, kivéve Liam és Barbi csajozni vagy pasizni fog…Szuper… Esélyem sem lesz Lisinél,mert biztos, hogy valami helyes csávó rá fog nyomulni, amit örömmel fog, majd fogadni. Amint kitettük a gyerekeket, tovább mentünk. Nem is értem miért mentem bele, hogy bulizzunk! Most sokkal inkább otthon feküdnék az ágyban és sajnáltatnám magam, amiért Lisa nem velem van. Tudom, hogy gyerekes meg minden, de most ehhez lenne csak energiám. Amint odaértünk a helyre mindenki boldogan szállt ki, kivéve én. Mindenkinek egy hatalmas vigyor volt a száján, kivéve nekem. Hogy ne lógjak ki a sorból, egy álvigyort erőltettem magamra, majd bementünk a buliba. Emberek százai lehettek itt, ugyanis akkora tömeg volt, hogy örülök, hogy az orromig elláttam. Mind másfele mentünk, szétszéledtünk. Az én utam egyenesen a bárpulthoz vezetett, majd mikor odaértem felültem egy bárszékre és kértem egy Whiskyt.  A pultos azonnal adta, de nem tudtam meginni, mert valaki elvette előlem. Oldalra pillantottam, hogy ki az, aki nem engedi, hogy igyak. És akkor megpillantottam édes mosolyát és kéken világító szemeit. Felhúztam a szemöldököm és kérdőn néztem rá, mire megragadta a csuklóm és a táncparkett felé húzott. A táncoló emberek között hirtelen megállt, majd a fülembe suttogott.
- Táncolj velem! – alig hallottam, de megértettem mit szeretne. Elkezdtünk a zene ritmusára mozogni, ami őszintén szólva nagyon hiányzott már. Mármint nem a zene hanem Lisi. Hiányzott, hogy a közelemben legyen, hogy átöleljen, hogy megcsókoljon, hogy halljam nevetését… Ezekből már csak egy hiányzik…az édes csókja. Észre se vettem, hogy mennyire elgondolkoztam, ugyanis vége lett a számnak és a szórakozó hely nem szokásához híven beadott egy lassú számot. Lisa karjait a nyakam köré tekerte, míg az én kezeimet a csípőjén pihentettem. Közel húztam magamhoz, amit nem ellenzett, hanem csak mosolygott. Jobbra-balra lépkedtünk, hogy legalább egy picit azt higgyék, hogy tudunk táncolni. – Hiányzol! – suttogta a fülembe alig hallhatóan. Mivel nem láttuk a másik arcát, ezért azt sem láthatta, hogy a szemeim kikerekedtek és az arcomon meglepődöttség volt. A szívem, majd kiugrott a helyéről, míg a számon nem jött ki egy hang sem. Hirtelen kiszáradtam a mondata hallatán, míg kezeim feljebb csúsztak a derekára. – Nagyon! – tette hozzá egy kis idő után. Egy picit elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe nézhessek, amikben csillogott a könny. Mindkét kezemet az arcára helyeztem és letöröltem a könnyeit, de többre nem voltam képes. Elléptem előle, majd kezeit levettem magamról és kimentem a szórakozóhely elé, hogy szívjak egy kis levegőt és átgondoljam a dolgokat.